Faiskolákról

A faiskola termesztés három fő részre tagolódik: szaporítóanyag termesztésre, csemetenevelésre, és ültetvényanyag-előállításra. A gyümölcsfaalanyok magját a magiskolában általában ősszel vetik, így a mag természetes körülmények között kapja meg a keléséhez szükséges hideghatást. Amennyiben a magot valamilyen okból tavasszal vetik, a keléshez szükséges hideghatást rétegezéssel biztosítják. A faiskola a csemetéket egyéves neveléssel október végén-november elején termeli ki.

Az a fa, vagy gyümölcsfa, melyet kiválasztottunk, csak ezek után vihető el a faiskolából, mert ekkorra már elég erős gyökérzettel, törzzsel és koronával rendelkeznek, hogy szabadföldbe, vagy cserépbe ültethessük őket. A kereskedelmi gyümölcstermesztés a 19. században mind nagyobb jelentőségű lett, különösen, amikor a faiskola a gyümölcstermesztés szolgálatába lépett. A faiskola tulajdonképpen gyümölcstermesztési központ volt. 1842-ben az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Pesten Országos Központi Faiskolát tartott fenn. A nagyobb faiskolák a 19. század utolsó évtizedeiben és a 20. század első felében kezdték meg működésüket. Faiskola termesztési tájak alakultak ki, ilyen Szeged és a Csallóköz. A filoxéravész után a gyümölcsfaoltványok iránt mutatkozó meg növekedett kereslet a faiskola termelésnek nagy lendületet adott, mivel a kipusztult szőlők helyére sokan gyümölcsfákat ültettek. Az 1870-es évek után a faiskola termelést a gyümölcsfaoltvány-export is fellendítette. A 20. század elején Rudinai Molnár István nagyarányú gyümölcstelepítési akciót indított, az ehhez szükséges alapanyag előállítása érdekében az 1890-es évektől kezdve több állami faiskola jött létre. 1969 óta tartják nyilván külön a díszfaiskola kifejezést. Ekkor a díszfaiskola termesztés 56 üzemben 163 ha területen folyt.

A termesztőterület 1969-1979 között jelentősen nőtt. Hazánkban a díszfaiskola száma megnőtt napjainkra, több mint 500 van jelenleg, főként a nyugati {IV-652.} országrészen koncentrálódva. A termesztett fajták száma is gyarapodott, a termelés mennyisége előbb nagy ütemben növekedett, majd stagnált, később csökkent. A hajdani "univerzális" faiskola kifejezés lejárt. A gyümölcs- és díszfák, fenyő, szőlő előállításán keresztül egészen az évelőkig, a termesztés skáláját átfogó tevékenységet felváltotta az egy-egy termekre vagy méretcsoportra való szakosodás. Megjelentek a szaporítást megkönnyítő hormonok, elterjedt a merisztémakultúra és a speciális anyagok alkalmazása, a vírusmentesítés. Új nevelési módok alakultak ki (ilyen pl. a konténeres termesztés) és óriási távlatokat nyitott a gépesítés. Klasszikusan a díszfaiskola kifejezés alatt a dísznövény termesztését értjük, ahonnan már kész, lakásunk vagy otthonunk díszét kapjuk. A díszfaiskola nagysága volt eddig a meghatározó a versenyképesség szempontjából. A kisebb területen nem tudtak olyan szortimenttel dolgozni, amit a piac elvárt, viszont ha kis fajtaválaszték volt, akkor nem tudtak mennyiséget előállítani. Jelenleg a legtöbb faiskola 55,1%-a 1 ha alatti területű. Ez a díszfaiskola általában másodtevékenységként foglalkozik faiskola termesztéssel. Jelentős fejlődésnek indultak az 5-50 ha területtel rendelkező díszfaiskolák.

Kapcsolat: Tel: 06 (30) 24-77-600 | 2030 Érd, Bajcsy Zs. út 171.